A mozdulattlanság művészete
Kategória: Lélek

Minden elmúlik…


Nem lehet elégszer tudatosítani. Különösen életünk olyan periódusaiban, amikor úgy érezzük, hogy megállt körülöttünk minden, sem előre, sem hátra nem mozdul. A megállás sokféleképpen megélhető. Lehet pihenő, egy hosszabb-rövidebb szünet, amikor átgondolhatjuk eddigi tapasztalatinkat, befelé figyelhetünk, és megérthetünk összefüggéseket, a történések miértjeit és hogyanjait. 

 

Lehet azonban megrekedés, ami súlyos energia. Lehúz, és fogva tart a hozzá kapcsolódó félelem, és kétségek miatt. Hátra arcra késztethet, függően attól, hogy vajon a félelmünket tápláljuk-e jobban a hitünknél. 
 

A megállás némasága félelmetes, de jusson eszünkbe, hogy ez nem más, mint próbatétel. Voltaképp egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megtudjuk milyen erős a hitünk, mennyire vagyunk képesek ráhagyatkozni az univerzum rendező elvére, mennyire vagyunk hajlandóak meghallani a belső hangot, vagy ehelyett régi minták után kapkodva a jól bevált, bár nem annyira szeretett megoldások után nézünk.

Pánik helyett inkább kérdezzük meg magunktól:

Mi ez az egész? Hogyan jött létre? Mit akar megmutatni? Hova vezet? Mi rejlik benne? Mit tegyek? Mit csináljak másképp? Hogyan érzek? Hova vezetnek ezek az érzések? Mi a legjobb megoldás ennek a helyzetnek a megoldására?

A kérdések kapukat nyitnak. Bennünk. Olyan lehetőségekre mutatnak rá, amiket a félelem eltakar a szemünk elől. Nem baj, ha a félelem ott lapul a háttérben. Tegye bátran, hisz ő is a részünk, ő is bennünk van.

Ám nagyon fontos tudni, hogy ki irányít. A félelem a bizalmatlanság állapotából látja a helyzetet, és megelégszik valami biztonságosnak tűnő átmeneti megoldással, amiről hamar kiderül, hogy csupán illúzió, ráadásul vacakul fogjuk érezni magunkat miatta. A belső hangunk a bizalom állapotából tekint a világra. Tudja, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Tudja azt is, hogy megoldódik, mert a lehetőségek széles skáláját is érzékeli abból a magasságból, ahol ő van.

 

Ráhagyatkozás és bizalom.

Ez a kulcs. Ekkor tudunk kapcsolódni önnön Magunkhoz, és ekkor jönnek azok a dolgok be az életünkbe, amire oly nagyon vágyik a szívünk-lelkünk. Nagy feladat. Tudom. Élem.

Miközben e sorokat írom, átjár a szeretet hulláma, olyan fantasztikus valami, ami semmilyen érzéshez nem fogható. Végtelen, szétáradó, mély, puha és biztonságos. Nincs mitől félni.

Minden végtelenül rendben van.