„Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”

(Buddhista tanmese)

A Manipura

Avagy köldökcsakra a köldök felett helyezkedik el, s olyan az ember számára, mint a Nap. Ez az erőközpontunk, amelyen keresztül a Napból áradó energia eljuthat hozzánk, és életerővel láthatja el a testünket. Nemcsak táplál, hanem lehetőséget ad arra is, hogy aktív kapcsolatba kerüljünk a külvilággal. Rajta keresztül sugározzuk az érzelmeinket a külvilágba, és érzékeljük azt is, ami mások irányából felénk áramlik. Amikor két ember találkozik egymással, a pillanat törtrésze alatt megtörténik ez az energetikai kommunikáció, még mielőtt az első szavak kimondásra kerülnének.

A felnőtt emberek ennek már nem biztos, hogy tudatában vannak, de a gyermekek „antennái” nagyon érzékenyek, és képesek pontosan érzékelni azokat a ki nem mutatott érzelmi áramlásokat, amiket a körülöttük lévők küldenek feléjük. Ezért egy gyermeket nem lehet becsapni azzal, hogy mást mondunk, mint amit érzünk, maximum megzavarni lehet vele. Nem fogja érteni, hogy miért nem vagyunk őszinték, hogy miért van szükségünk arra, hogy különféle maszkok mögé rejtsük az arcunkat.

Ha szomorúak vagyunk miért nem sírunk, s vajon miért nem mutatjuk ki gyermeki önfeledtséggel a boldogságunkat, úgy, ahogy azt ő teszi. A legnagyobb probléma azonban az, hogy mindeközben megtanul ő is maszkokat gyártani, mert azt hiszi, hogy ez a felnőtté válás módja, később pedig azon töri a fejét, hogy miért nem érzi jól magát a bőrében. Hiszen, ha a felnőtté válás közben nem távolodott el túlságosan önmagától, akkor a zsigereiben érezni fogja, hogy valami nincs rendben. Ezek az érzések mélyről törnek fel, ősi emlékeket rejtenek, olyasmiket, amikre általában azt mondjuk: „olyan, mintha ezt mindig is tudtam volna”.

És milyen igazunk van, hiszen tényleg tudtuk / tudjuk, csak elfelejtettük. A jó hír, hogy képesek vagyunk emlékezni arra a tudásra, arra az erőre, ami bennünk rejlik. Figyeljük csak meg a testünket, ő majd segít ebben!

A has testünknek olyan területe, mely számtalan információt, jelzést rejt magában.

A közepén helyezkedik el a köldök, mely földi létünk szempontjából jelentőségteljes szerepet játszik. Életünk kezdetén a köldökzsinóron keresztül kerülünk kapcsolatba a földi léttel. Táplál és biztonságot ad. A köldökzsinórról való leválás után már önálló kis lények leszünk, de mégsem szakadunk el az édesanyánktól, hiszen az energetikai kapcsolat ilyenkor még nagyon erőteljes. Az első igazi elszakadások akkor történnek meg, amikor az édesanya hosszabb időre távol kell, hogy legyen. Ilyenkor a legtöbb gyermek sír, és sokuknak fáj a hasa. Ez a reakció teljesen természetes, hiszen saját magunkat megfigyelve is érzékelhetjük, hogy amikor nem érezzük biztonságban magunkat, elönt a félelem, a bizonytalanság, a kétségbeesés, nem látjuk, nem tudjuk, hogy mi fog a következő percekben történni, a testünkben fizikai tünetek sokasága jelentkezik.

Most csak a hasra összpontosítva érezhetünk belső remegést, izgatottságot, érezhetjük, hogy összeszorul a gyomrunk, esetleg hányingerünk lesz, de helyzettől függően erősebb, fájdalmasabb tünetek is megjelenhetnek, pl. alhasi görcs. A hasunk tehát igen intenzív jelzőrendszer, sokféle problémára képes felhívni a figyelmünket. Ha behangoltuk az antennáinkat, akkor meg is értjük, ha nem, akkor bekapjuk a jól bevált gyógyszerünket és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Hangsúlyozom, hogy vannak olyan esetek, amikor szükség van gyógyszeres kezelésre és orvosi kontrollra, de ezek az esetek sem kivételek az önismereti „munkát” illetően. Sőt! Ezek a legintenzívebb, legerőteljesebb segélykiáltások!

Vegyük sorra, hogy miről is árulkodnak a hasban található belső szerveink!

• A gyomor megüzeni, hogy képesek vagyunk-e megemészteni testi és szellemi táplálékainkat, tapasztalatainkat. Megmutatja, hogy félünk-e az ismeretlentől és hogy mennyire vagyunk képesek befogadni és megélni új dolgokat. Bízunk-e önmagunkban, kiállunk-e önmagunkért, vagy mindig úgy cselekszünk, hogy az a másiknak jó legyen, miközben nem veszünk tudomást a saját igényeinkről (gyomorfekély). Rámutat arra, hogy mennyire aggódunk, mennyire félünk, vagy rettegünk bizonyos dolgoktól, eseményektől, emberektől (gyomorégés és egyéb gyomortáji fájdalmak).

• A belek jelzik, hogy be tudjuk-e fogadni a gyomor által továbbított táplálékot, a testünk számára hasznos anyagokat, és továbbküldeni a haszontalanokat. Más szavakkal, fel tudjuk-e dolgozni azt, amit kapunk, és tovább tudjuk-e engedni mindazt, amire már nincs szükségünk. Ráláthatunk arra, hogy félelem kíséri-e ezt a folyamatot, hogy ragaszkodunk-e a régi dolgokhoz, illetve nehezen válunk-e meg a haszontalan dolgoktól. A belek arra is rámutatnak, hogy van-e bennünk bűntudat.

• A hasnyálmirigy az élet édességét jelképezi. A harag, a csalódottság, a megkeseredettség gyulladást okozhat. A cukorbetegség jelentheti azt is, hogy nincs elég öröm az életben, hogy csak a keserűség maradt, vagy mély fájdalom honol az emberben.

• A máj feladata a felvett táplálék kielemzése. El kell választania az emészthetőt az emészthetetlentől. Méregtelenít. Ez esetben sem csak a fizikai táplálékról van szó: a harag, a gyűlölet, a düh, a félelem, a változásokkal szembeni ellenállás gyulladáshoz vezethet. A folytonos panaszkodás, önmarcangolás, önmagunk hibáztatása a máj különböző betegségeit okozhatja. Amikor félünk, be vagyunk gyulladva – engem mindig meglep anyanyelvünk ennyire mélyen kifejező volta. Amikor lángol bennünk az indulat, izzik a harag, szinte széttépi az embert belülről ez a tomboló energia. Ha ezt az energiát megfelelő elvezetés helyett elnyomjuk, akkor megkövesedik bennünk, akárcsak az izzó láva miután kihűlt. Így alakul ki az epekő, ami kapcsolódhat a múlt emlékeihez, magában hordozhat keserűséget, rosszallást, haragot, megbocsátani nem tudást. Ezt történik tehát, ha nem tudjuk feldolgozni és elengedni a velünk történteket.

• A hasüreg hátsó részén helyezkednek el a vesék. Fontos szerepet játszanak szervezetünk belső egyensúlyának fenntartásában, miközben kiszűrik a vérből az eltávolítandó anyagokat, amelyek a hólyagon keresztül eltávoznak a szervezetből. A vesékben kialakuló fizikai problémák csalódottságról, kudarcélmény(ek)ről, esetleg szégyenérzetről tanúskodhatnak. Előfordulhat, hogy párkapcsolati problémák esetén valamelyik vesében keletkezik rendellenesség, de húgyúti fertőzésekre is nagyobb a valószínűség ilyenkor.

• A has a medencével való kapcsolata révén a szexualitásra vonatkozóan is jelzésértékű információkkal bír. Az életösztöneink, a vágyaink és az ezzel kapcsolatos érzéseink a már említett köldökcsakrában kerülnek osztályozásra és alakulnak magasabb szintű energiákká és válnak végül életünk tudatos alakítóivá. Ha ezen a területen problémák adódnak, érdemes végiggondolnunk azokat a hiedelmeket, nézeteket, elképzeléseket, vagy esetleges tiltásokat, amelyeket szüleink teljes jó szándékkal a mi védelmünkben oltottak belénk. Érdemes megvizsgálni, hogy mennyire tabu számunkra a szexualitás.
  Tudunk-e beszélni róla, s ha igen, akkor közben hogyan érezzük magunkat. Van-e bennünk bűntudat, szégyenérzet, vagy felszabadultan, teljes természetességgel vagyunk-e képesek megbeszélni az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Érdemes megvizsgálni, hogy képesek vagyunk-e felvállalni nemiségünket. A férfi tud-e igazán férfi lenni, vagy csak meg akar felelni valamiféle elvárásnak? Miért kezd ellaposodni a párkapcsolata? Hova lesz belőle a férfi? Miért válik fontosabbá, hogy mi van a tányéron, vagy, hogy mennyi sör van a hűtőben? Miért menekül a munkába arra hivatkozva, hogy el kell tartania a családját? Miért dugja homokba a fejét? Mitől fél? Egyáltalán mit jelent számára férfinek lenni?

A nő megéli-e a nőiségét?

Miután férjhez megy mivé alakul az élete? Hogy éli meg az egyes szerepeit: dolgozó ember, feleség, szerető, barát, házvezetőnő, várandós kismama, majd édesanya. Miért érzi úgy egy kis idő után, hogy cselédsorba jutott? Miért kezdi elhanyagolni magát, és miért válik teherré mindaz, ami az élete sava borsa is lehetne? Egyáltalán, mit jelent számára nőnek lenni?

A nőiség sok mindent rejt magában. Van benne valami titokzatos, valami varázslatos. Idővel megtanuljuk a szerepeinket anélkül, hogy belevesznénk – ez a férfiakra ugyanúgy vonatkozik. Útonjárók vagyunk, s mindannyian máshol tartunk épp. Van, aki annyira azonosul egy-egy szerepével, hogy nem lát túl a színpadon. Idővel azonban ráláthat arra, hogy mit is jelent igazán nőnek/igazán férfinak lenni.

Összegezve

Tehát a hasunkban található zsigereink szoros kapcsolatban vannak az ösztöneinkkel, és az érzelemvilágunkkal. Bizony, nem a szív az érzelmek fészke, hanem a has tájéka. Ezért aztán ha nem nézünk szembe a félelmeinkkel, a haragunkkal, az árnyoldalainkkal, ha nem nyilvánítjuk ki akartunkat, ha félünk a saját erőnktől, akkor testünknek ezt a területét elzárjuk magunktól – amit a pihegő, felszínes légzés nagyon jól meg is mutat adott esetben. Rengetegen panaszkodnak emésztési problémákra, sokan szenvednek a székrekedéstől, küzdenek nőgyógyászati vagy veseproblémákkal, a cukorbetegségről nem is szólva. Ha igazán jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben, és örömtelibb életet szeretnénk, akkor nincs mit tenni, szembe kell néznünk önmagunknak azon részeivel, amikről eddig nem vettünk tudomást. A has területe lehetőséget ad arra, hogy rálássunk önmagunkra és felismerjük, hogy hogyan azonosítjuk magunkat egónk különböző személyiségjegyeivel. Ez pedig óriási lépés az isteni Énünk felé vezető úton.