Utazásunk harmadik állomásához értünk,
melynek szankszrit neve: Manipura. Jelentése: fénylő drágakő. A köldök környékén helyezkedik el. Sokan napfonat csakrának hívják, bár maga a napfonat nem csakra, hanem a köldökcsakrához tartozó hasi idegdúc, amely, mint érzelmi agy játszik igen jelentős szerepet szervezetünk kiegyensúlyozott működésében.
A föld elem stabil mozdulatlanságából elindulva felfelé, a víz elem hullámzó áramlásán át eljutottunk hát egy merőben más energiatérbe, a tűz birodalmába. Hangolódjunk most rá a köldökcsakrára, és engedjük meg, hogy megtapasztalhassuk önmagunknak eme nagyon fontos részét. Ahogy elkezdünk befelé figyelni, érzékelhetjük, ahogy a tűz elem minőségei megjelennek. A fényesség, a melegség, az átalakító erő. Az akarat, a hatalom, az aktivitás, és a masculin energia más minőségei, mint például a logikus gondolkodás, a cselekvés, a vezetés.
Igen határozott energiatér ez, melynek színe a sárga. A köldökcsakra a szervezet energiaháztartását szabályozza, valamint ő az életenergia központja. Rajta keresztül jut a testünkbe az univerzumból érkező életenergia. E csakra kiegyensúlyozott működése esetén tisztában vagyunk saját erőnkkel, az akaratunk, mint mozgatórugó visz a vágyott célunk felé. Tudatában vagyunk saját hatalmunknak, de nem élünk vissza ezzel az erővel, mert az is nyilvánvaló, hogy a karma törvénye szerint minden cselekedetünknek megvan a maga következménye, a környezetünkre gyakorolt hatása, amelyért sosem a környezetünk, hanem mi magunk vagyunk a felelősek.
Amikor azonban kibillent állapotban vagyunk,
akkor egyfelől lehetséges, hogy alulértékeljük önmagunkat, s önbizalomhiányunk miatt úgy hisszük, hogy nem rendelkezünk elég erővel, és akarattal, hogy a saját életünket élhessük, ezért behódolunk másoknak. Másfelől megtörténhet az is, hogy túl erőteljessé válunk, és szó szerint ráerőltetjük másokra önmagunkat az elképzeléseinkkel együtt. Ilyen esetekben pont olyan emberekkel fogunk találkozni (munkahelyi, baráti vagy párkapcsolat terén), akik remekül ismerik az épp aktuális forgatókönyvét egy olyan kapcsolódásnak, ahol az egyik fél erőszakos, a másik pedig áldozatnak érzi magát.
Ezt a játszmát mindaddig játsszák a felek, amíg legalább az egyik fél már annyira rosszul érzi magát a bőrében, hogy elkezdi keresni azokat a lehetőségeket, amelyek arra vezetnek, hogy hogyan lehetne másképp élni, máshogy reagálni, máshogy gondolkodni és érezni. A köldökcsakrához tartozó belső szerveink állapota megmutatja, hogy hogyan gondolkodunk, milyen érzelmek rabjaiként élünk, és hogy mennyire vagyunk képesek befogadni, és megemészteni a táplálékot – úgy a fizikait, mint a lelkit és a szellemit – valamint hogyan reagálunk a bennünket ért hétköznapi, vagy épp nem mindennapi történésekre.
A gyomor, a máj, az epe, a hasnyálmirigy, a lép, a vékonybél, és a vastagbél egyes szakaszai tartoznak ide. Ha például túl sokat töprengünk egy problémás helyzeten, újra és újra agyalunk rajta, elemezzük, elpanaszoljuk mindenkinek, akkor előbb-utóbb megfájdul a gyomrunk. Ha nem válunk tudatossá erre a hozzáállásmintára, akkor eljuthatunk egészen odáig, hogy gyomorfekélyt diagnosztizál az orvos. Ha epekő torlaszolja el az epevezetéket, és teszi lehetetlenné az epe szabad áramlását, ami a zsírsavak emésztését segíti elő a szervezetben, az arra utalhat, hogy valami – gondolat, vagy érzelem – megkövesedett bennünk, s ez akadályozza annak a tápanyagnak az emészthetővé tételét, amiből energiát nyerhetnénk.
Ez az érzelem általában a harag,
hiszen, amikor valaki epés megjegyzéseket tesz, akkor valami nagyon nem tetszik neki, dühös, kritizál, elégedetlen. Sokszor áldozat, és haragban van az egész világgal, de ezt nem szokta meglátni önmagában. Éppen ezért nagyon fontos állomás ez a tér, afféle mérföldkő, amit úgy nevezhetünk: átalakulás. Amíg az anyagba zuhant állapotban létezünk, a túlélésért küzdünk, napi nyolc-tíz órát dolgozunk azért, hogy a számláinkat ki tudjuk fizetni, és egyetlen örömünk, ha párt találunk ehhez, és ketten csináljuk ugyanezt, addig nem vagyunk képesek az átalakulásra. Addig az anyagi világ elvárásainak próbálunk a lehető legjobban megfelelni, míg nem elérkezik a pillanat, és a lelkünk sikítva azt üzeni: elég volt! Nem lehet, hogy az élet csupán erről szóljon!Nem! Kell itt még lennie valami másnak, valami felemelőnek!
Ahogy a tűz átalakítja az anyagot hővé és fénnyé, úgy alakítja át a köldökcsakra a passzív földet és vizet dinamikus energiává.
Más minőségek keletkeznek. A túlélés ösztönén, az érzelmek és vágyak birodalmán túl most valami új veszi kezdetét. Magasabb célok felé törekvés, önmagunk ismerete és megnyilvánulása indul útjára. A régi minták, régi szokások megtörése. Ez eleinte nem könnyű. Türelmet és kitartást igényel. Az öntudatra ébredés folyamán az akaratunknak köszönhetően térünk le arról az útról, amely a legkisebb ellenállással járható. Az akaratunk vezet minket új utakra, új lehetőségek felé.
Ha az első lépést megtettük, a többi már szinte jön magától.
Talán a legjobb hasonlat, ha egy hűvös éjszakán a szabadban tüzet akarunk gyújtani, mert kint ragadtunk a természetben, minden eszköz nélkül, és fázunk. Mit teszünk? Ha tényleg akarjuk azt a tüzet, akkor addig dörzsölünk össze két fadarabot, míg végül kipattan belőle a szikra, amiből már tüzet szíthatunk. Ahogy lángra lobban, érezzük a melegét, látjuk a fényét. Ha magára hagyjuk, az anyag elég, s a tűz kialszik. Ha törődünk vele, újra és újra tápláljuk, akkor sokáig élvezhetjük mindazt, amit adhat. Befogadás; feldolgozás; átalakítás; döntés: mi marad, mi megy; beépítés; elengedés, átalakulás.
A régi dolgok lebontása, az új lehetőségek meglátása,
irányváltoztatás, minőségi változás. Bízom magamban, megbecsülöm magam, tisztában vagyok a gyengeségeimmel, és a bennem lévő erővel. Ezt jelenti a hatalom. Képes vagyok a változásra, az átalakulásra, a megújulásra, a befogadásra, az elengedésre. Túllépve az anyagba zártságon, haladok az utamon. Élvezem életem pillanatait.
Ahogy a Nap felkel, az óceán hullámain játszanak a fénysugarak. Megcirógatják a fák levelét, a fűszálakat, az emberek arcát. Átmelegítik a szívünket, és mosolyt fakasztanak. Mozgásra sarkallnak, felébresztik a bennünk szunnyadó tettvágyat. Jókedvvel, lelkesen indulunk útnak, és nyitottak vagyunk minden lehetőségre. Legyen szép ez a nap!