Arra kérlek kedves Olvasó,
hogy gyere és szállj be velem a hajóba, amely az energia szent folyamán eljuttat most minket a gyökércsakra birodalmába. E csakra szanszkrit neve Muladhara, ami gyökeret, támasztékot jelent. A gerinc alsó részén, a farokcsonti idegfonat magasságában található.
Ahogy hajónk közelít a gyökércsakra tere felé, vöröses színű gömb rajzolódik ki előttünk. Áramló, örvénylő energiatérbe érkezünk, ahol kapcsolódunk magával a Földdel. Talán nem véletlen, hogy a gyökércsakrához tartozó elem a Föld elem. Ennek az energiatérnek a segítségével vagyunk képesek legyökerezni, megvetni a lábunkat a Földön. A megfelelő alapok lerakásával biztosítjuk magunknak a békét és a nyugalmat, és akkor érezhetjük a biztonságot, ha a túlélésünket semmi nem fenyegeti. Ám ez túl idilli állapot lenne, hiszen a földi lét nap, mint nap próbára tesz mindannyiunkat. Rengeteg stressz éri az embert, és olyan információáradatnak vagyunk kitéve, ami egyre magasabbra emeli a stressz szintjét.
A folyamatos stressz hatására megkeményedünk,
befeszülünk, képtelenné válunk az ellazulásra, az oldódásra, a feszültségek elvezetésére. Ilyenkor a gyökércsakra beszűkül, és a nem megfelelő energiaáramlás hatására megjelennek a fizikai tünetek. A lábak, a lábfej, a csontok, a fogak, és a vastagbél területén jelentkező testérzetek mutatják, hogy mire is érdemes odafigyelnünk. Képesek vagyunk-e a folyamatos haladásra, áramlásra. Be tudjuk-e fogadni azt, ami felénk érkezik, és el tudjuk-e engedni azt, ami már nem szolgál minket. A lábak a mozgással, a haladással kapcsolatosak.
A csontok a mozgás szervrendszerének szilárd, passzív részét képezik, ők adják az alapot az izmok számára, amik a mozgás kivitelezéséért felelősek. Ha a csontokkal baj van, az jelzi, hogy valami gond van az alapjainkkal. Lehet, hogy megrekedtünk egy élethelyzetben, amiből azért nem sikerül kilábalnunk, mert a hitrendszerünk megköt. Példának kedvéért örök téma a házasság felbontásának kérdése. Amikor két ember házasságot köt, hosszútávra tervez egymással. Úgy gondolják, hogy együtt élik le az életüket, egymást segítve a közös úton. Együtt nevelik fel a gyermekeiket, majd együtt örülnek az unokáknak. És ez így rendben is van.
Mi van azonban akkor, ha a házastársak az évek során eltávolodnak egymástól. Ráébrednek olyasmikre, amiket az esküvőjük pillanatában még nem láthattak. Mi történik, ha az egyik fél olyan tempóban indul változásnak, hogy a másik felet ez megijeszti, és nem tud a helyzettel mit kezdeni. Ilyenkor a „míg a halál el nem választ” fogadalom, és a „mindenáron együtt maradni” hitrendszer erőteljes akadályt jelenthet a kapcsolatban. Vannak helyzetek, amikor az ilyesfajta kapcsolódások rombolóvá válnak, és a szeretet helyét átveszi a félelem.
A veszteségtől való félelem pedig rendkívül káros.
Beszűkíti a gyökércsakrát, értelmetlennek mutatja a másik fél nélküli világot, és számtalan fizikai tünetet produkálhat úgy, mint például a lábak ízületeinek fájdalma, térdproblémák, isiász, vastagbélgyulladás, székrekedés, aranyér, súlyproblémák, vagy a fogak elromlása. Érdemes ilyenkor felülvizsgálni a hitrendszerünket, a gondolataink minőségét, az érzelmeink világát. Rálátni arra, hogy mi is a mozgatórugója a tetteinknek, a döntéseinknek, a kommunikációnknak.
Őszintén belátni, hogy mennyire erősen ragaszkodunk olyan elképzelésekhez, amelyek már nem szolgálnak bennünket. Ilyenkor nagyon eltávolodunk a valóságtól, nincs megfelelő földelésünk, és kicsúszik a lábunk alól a talaj. Álomvilágot építünk, a figyelmünk elkalandozik, eltűnünk a jelen pillanatból valahova „máshova”. A földelés segít a tudatosságunkat a testünkbe helyezni. A testünk lelkünk szent temploma, amelynek igényei kielégítésre várnak. Megfelelő gondoskodásra van szüksége ahhoz, hogy jól táplált, kipihent és edzett legyen. Ha hiányzik a megfelelő földelés, akkor egyszerűen nem találjuk önmagunkat, elveszettnek érezhetjük magunkat a világban, a kapcsolatainkban.
A nyugalom, a biztonság és a stabilitás a gyökércsakrához tartozó belső állapot lényege.
Amikor veszélybe kerül a túlélésünk, automatikusan bekapcsol az „üss vagy fuss” … „harcolj vagy menekülj” program. A félelem erőssége dönti el, hogy melyiket választjuk, de egy biztos, hogy amíg ez a program vezérli az életünket, addig minden figyelmünk ide kötődik. Ilyenkor nem tudunk másra koncentrálni, nem tudunk olyan magasabb célokat szolgálni, amelyekre talán vágyunk. Sem időnk, sem erőnk nem marad, hiszen a túlélésért folytatott harc mindent kivesz belőlünk.
Éppen ezért nagyon fontos a tudatosságunk élesítése, a testünkkel való kapcsolatunk megszilárdítása. Akárcsak a csontok az izmok számára, a testünk a lelkünk számára biztosítja a földi lét alapjait. Tudatosítsuk magunkban, hogy bizony jogunk van arra, hogy itt legyünk, hogy testünk csodálatos összerendezettsége által olyan életet élhessünk, amit lelkünk megálmodott nekünk. Lehet, hogy e földi élet nem könnyű. Lehet, hogy a hétköznapjaink tele vannak kihívásokkal. Ám az éremnek mindig két oldala van, s e két oldal bizony mást mutat.
Ha innen nézem probléma, ha onnan nézem feladat.
Ha innen tekintek rá, elszomorít, ha a másik oldaláról látom, akkor megmutatja magát a lehetőség, s ez felülírja a szomorúságot. Amikor a történetünk beszippant bennünket, az olyan, mintha egy magas falú dobozban lennénk, amiből nem látunk ki. Adott kereteken belül tudunk csak mozogni, és a biztonságot az adja, hogy azt hisszük, mindent képesek vagyunk kontrolálni. Amikor azonban megállunk egy pillanatra, s egy kicsit távolabbról tekintünk rá a velünk történtekre, akkor olyan kapukat is kinyitunk, amik a dobozon belül nem láthatók. E kapuk lehetőségeket mutatnak. Mindig ott vannak, nekünk „csak” annyi a dolgunk, hogy észrevegyük őket. Érdemes kipróbálni. Ez vezet ugyanis a csodák útjára. A csodák nem az égben vannak.
Óriási tévedés, ha azt gondoljuk, hogy a lélektudatosság testtudatosság nélkül megkönnyíti az életünket. Amikor csak felfelé törekszünk, és nem veszünk tudomást a fizikai világ kihívásairól, a testünk jelzéseiről, akkor bizony nagyon sok elfojtás történik bennünk. Gyökerek hiányában olyanokká válhatunk, mint egy feje tetejére állított háromszög, ami egyetlen csúcsán próbál egyensúlyozni. Egészséges, jól működő testet, lelket és szellemet szeretnénk, bőségben, szeretetben, kiegyensúlyozottan szeretnénk élni. Mindannyian erre vágyunk, hiszen a harmónia és a szeretet mindannyiunk lételeme.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen
mindhárom szint, a testi, a lelki, és a szellemi szint is odafigyelést, karbantartást igényel. Legyen az első lépés az, hogy elkezdünk odafigyelni a testünkre, és kapcsolódunk ahhoz a bolygóhoz, amit létezésünk alapjául választottunk. Engedjük hát le a gyökereinket jó mélyen a Föld középpontjába, kezdjünk el lazán, mélyen lélegezni, és figyeljük meg a változásokat, amiket ez az egyszerű gyakorlat elindít bennünk